Szent Borbála a magyar középkor egyik legismertebb szentje és vértanúja volt.A 4.században élt Nikdémiában egy előkelő pogány úrnak,Dioscurosnak volt a lánya.
A szép okos Borbálát apja nagyon féltette a keresztény vallástól,ezért egy félreeső,magányos toronyba záratta.Borbála azonban levelet írt Origenes alexandriai bölcsnek,aki a keresztény hit hirdetője volt,és arra kérte,hogy ismertesse meg vele a keresztényhit tanításait.Origenes elküldte Bálint nevű papját,aki nem csak tanította hanem meg is keresztelte Borbálát.
Dioscuros megpróbált lánya kedvébe járni,és egy fűrdőházat épített neki,de a kivitelezés nem aratott osztatlen sikert.Borbála a meglévő két ablak mellé egy harmadikat vágatott,hogy a fürdő ablakai is a Szentháromságra emlékeztessék,és az ott található bálványszobrokat összetörte.
Apja féktelen haragjában megakarta ölni a lányt,akinek sikerült elmenekülnie a pusztába.Két pásztor visszahurcolta Borbálát a dühöngő Dioscuroshoz ,aki apjához méltatlanul megkínoztatta lányát,majd átadta császárnak,hogy ítélje halálra.
Ő a védőszentje a bányászoknak,tüzéreknek,váraknak,erödöknek.A Borbála-nap legfontosabb népi hagyománya, a Borbála-ág vágása,mely utal Szent Borbála szenvedésére.
A lányok ilyenkor cseresznye- vagy orgonaágat törnek,vízbe helyezik,s ha kizöldül,hamarosan férhez mennek.
A zöldág az élet jelképe,ősi szinbólum,de vallásos tartlma is van:az ártatlanság,a szüzesség,a kegyelmi állapot jelképe.
Délnyugat-Magyarorságon e napon tilos volt mindenféle női munka.Egyes helyeken a férfi vendég sem volt szívesen látott,mer elvitte a ház szerncséjét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése